Az Enneagram rendszerének és egyes típusainak ismertetése után most azt szeretném megmutatni, hogyan használható a modell a személyiség-fejlődés elősegítésére.
Emlékeztetőként íme a típusok, és csapdáik rövid összefoglalása:
Ahogyan azt már a rendszer bemutatásakor is említettem, az egyes típusok és a rájuk jellemző megnyilvánulások kb. 35-40 éves korunkig alakulnak ki és válnak meghatározó mintázattá a viselkedésünkben. Ez teljesen normális és egészséges folyamat, a személyiségfejlődés része. Éppen emiatt nem is javasolt „túl korán” megismerkedni a modellel és annak működésével: hogy a kialakuló, fejlődő személyiségnek legyen ideje megtalálni saját magát és azokat a megoldási módokat, melyek a saját személyéhez legjobban illenek.
Azonban 35-40 éves korunk táján ezek a mintázatok „megkövülnek” és lassanként gátolni kezdik a másokhoz való természetes, egészséges, szabad, elfogadó és megengedő kapcsolódásunkat. Egyre kevésbé tudjuk tolerálni mások a sajátunktól eltérő hozzáállását, elképzeléseit, megoldásait. Ha ebben, vagy egy későbbi életszakaszban nem tudatosítjuk a saját csapdánkat, és nem indulunk el a fejlődés útján, nagyon könnyen kellemetlen, kötekedő, örökké elégedetlen és morgolódó személyekké / idősekké válhatunk, akiket a legtöbb ember leginkább csak elkerülni igyekszik.
Kiút a zsákutcánk csapdájából
A fejlődés nem „ingyenes”, nem történik meg velem „csak úgy magától” – ERŐFESZÍTÉS kell ahhoz, hogy ellene tudjak tenni valaminek. Ez komoly, elkötelezett odafigyelést, tudatosságot és energiát követel. Nem holmi kellemes séta ez, vagy passzív csodavárás, hanem „hegynek fölfelé” való menetelés, amíg élek.
Az „agere contra” (lépj fel ellene) magatartása feltételezi annak ismeretét is, amit tennem kell:
- ismernem kell saját személyiségemet,
- ismernem kell saját személyiségem csapdáját, és
- ismernem kell az irányt, amely felé érdemes elindulnom – ugyanakkor
- ismernem érdemes azt az irányt is, amerre nem!
Fejlődés a harmónia iránya mentén: integráció
Ennek ismerete kulcskérdés, mert a rossz irányú küzdelem egyre szorosabbra zárja a csapdánk ajtaját. Az enneagram „harmónia” nyilainak (zöld) irányából olvasható ki, melyik típusnak milyen irányba érdemes elindulnia.
Ha a fejlődés irányába indulunk, akkor értelemszerűen a kapcsolódó típus jellemvonásainak pozitív aspektusai, minőségei felé, ezek megélésére törekszünk. Ez az irányulás személyiség-típusonként a következő:
1 → 7
Az Egyesek elégedetlenségét a Hetesek örök optimizmusa oldja. A feszítetten dolgozó Egyes megtanul lazítani, boldognak lenni, ünnepelni; „nem olyan szigorúan” venni a dolgokat. Bár változatlanul keményen dolgozik, szert tesz bizonyos könnyedségre és belső békére. El tudja fogadni azt, hogy még úton van, és nem ért a célba.
2 → 4
A Kettesek rádöbbennek, hogy nemcsak másokkal, hanem önmagukkal is kell foglalkozniuk, ahogyan azt a Négyesek teszik. Megszabadulnak annak kényszerétől, hogy mindenkinek a kedvére tegyenek, és megmentsék a világot. Befelé fordulnak, békét kötnek önmagukkal, képessé válnak az önelfogadásra, felfedezik saját igényeiket és utat engednek nekik. A törődés legkisebb jelének is tudnak örülni, és képessé válnak a hála érzésére.
3 → 6
A Hármasok átveszik a Hatosok norma–tiszteletét és az önmagukon túlmutató ügyek felé való elköteleződés és hűség képességét. Így a Hármasok a siker reményében elkövetett csalárdsága jó irányba terelődik. Az elköteleződés tette az egyetlen lehetőségük arra, hogy megszabaduljanak szerep-fixációjuktól, fejlesszék lelkiismeretüket és rálépjenek a belső növekedés útjára.
4 → 1
A Négyesek számára kiegyenlítően hat az Egyesek világa, amelyre az értékek, megbízhatóság és lelkiismeretesség jellemző. Az Egyeshez vezető utat az jelenti, ha teret engednek a szakszerű kritikának anélkül, hogy ezt személyük lealacsonyításaként értékelnék. Így nyitottabbá válnak a világra, önsajnálatra fordított energiájuk pedig az Egyesek becsületes, kemény munkavégzése irányába áll be. Egy Négyes művésznek az Egyesek szorgalmára és perfekcionizmusára van szüksége ahhoz, hogy zseniális ihleteit mesterségbeli tudással gyakorlati értelemben is meg tudja valósítani.
5 → 8
A Nyolcasok intenzív életre való törekvése az Ötösöket a közös dolgokban való részvétel felé irányítja, így elszigetelődésre való hajlamuk csökken. A Nyolcas irányába mozduló Ötös kész arra, hogy tudását – legyen az bármilyen tökéletlen vagy ideiglenes – a gyakorlatba is átültesse. Ez az egészséges merészség kifejeződése. Az érett Ötösök bíznak abban, hogy nem mindig csak gyűjtögetniük kell a tudást, hanem ők is tudnak olyan eredetit és nélkülözhetetlent nyújtani, ami gazdagíthatja vagy megváltoztathatja a világot.
6 → 9
A Hatosok a Kilencesek harmóniája felé mozdulva arra inspirálódnak, hogy a betű tekintélye helyett nagyobb súlyt fektessenek saját állásfoglalásaikra. A Kilences nyugalma és higgadtsága a legjobb orvosság a Hatos félelmei ellen. Az Kilences pozitív minőségeit magukba integráló Hatosok nem csak magabiztosságot nyernek, hanem azt a képességet is, hogy másokban megbízzanak.
7 → 5
A Hetesek az Ötös felé indulva gondolkodóbbakká, megfontoltabbakká lehetnek, és ez elindíthatja őket a mélyebb lelkiség felé. A „belső utazás” azt jelenti, hogy lemondunk a külvilág hamis vigaszainak egy részéről. A Hetes az Ötös felé mozdulva felhagy a fájdalom elfojtásával, és bízik abban, hogy kibírja az élet teljességével való szembesülés súlyát. Összerendezettebbé és józanabbá válik. Már nem fogyasztja a világot, hanem megtanulja, hogy annak fenntartásáért maga is vállaljon felelősséget.
8 → 2
A Nyolcasokat a Kettesek szolgálatkészsége a segítőkészség felé irányítja. A Kettes elveszi a Nyolcas hatalmi ösztönének élét, és megerősíti „lágy” oldalát, ami segíteni, óvni, táplálni akar. Fölhagy saját maga választotta elkülönültségével; hozzáférhetőbbé, szelídebbé, sebezhetőbbé válik. Képessé lesz arra, hogy a szeretet forradalmának érdekében szőjön „összeesküvést”. A Nyolcas által véghez vihető legnagyobb hőstett az, ha képes gyenge, gyöngéd és sebezhető is lenni.
9 → 3
A Hármasok sikerorientáltsága felébreszti a Kilencesek szunnyadó képességeit, így bekapcsolódnak a közös munkába. A Hármas pont azt közvetíti a Kilences felé, amit annak meg kell tanulnia: célirányos, konstruktív cselekvést. A Kilences így felhagy azzal, hogy ár alatt értékesítse önmagát, és elkezdi felfedezni, hasznosítani saját adottságait. Autonómmá és öntudatossá válik, nem mások elvárásai és impulzusai alapján határozza meg önmagát. Kezdeményez, és rácsodálkozik, hogy mások ettől gazdagabbnak érzik magukat. Adottságait a szeretet érdekében használja, soha nem önmaga hasznára.
Mivel a harmonizálás, fejlődés, kiteljesedés irányába történő elmozduláshoz tudatos odafigyelés, döntés és erőfeszítés szükséges, ezt általában akkor tudjuk megtenni, amikor „elég jó” állapotban vagyunk: testünk egészséges, nem vagyunk szélsőséges érzelmi állapotban (pl. gyász vagy bármilyen veszteség-feldolgozás), és szellemileg is kellően pihentek vagyunk. Bármelyik összetevő gyengül meg, az mindenképp nehezebbé (bár nem lehetetlenné) teszi a dolgunkat.
Mindig emlékeztesd magad arra, hogy a fejlődés, az előre haladás érdekében fontos önmagadra is időt, energiát, figyelmet fordítanod. És ne keseredj el, ha csak lassan vagy nehezen haladsz előre; emlékezz: a lassú haladás még mindig sokkal többet ér, mintha el sem indultál volna az úton.
Vissza-fejlődés a stressz iránya mentén: regresszió
A „stressz” nyilak (piros) irányába történő elmozdulás általában akkor tapasztalható, mikor az egyén olyan mértékű fizikai, érzelmi vagy mentális megterhelés alatt áll, amivel valami miatt már nem képes megbirkózni, és egyfajta menekülési útként, megküzdési mechanizmusként, mintegy „hamis vigaszként” visszacsúszik a szomszédos típus éretlen, negatív viselkedési mintázataiba:
1 → 4
A kimerült Egyes arra törekszik, hogy bármi áron igaza legyen, s eközben elítél másokat. Saját elfojtott dühét önmaga ellen fordítva felveszi az éretlen Négyes mélabús-depresszív, önpusztító vonásait, vagy öntömjénező viselkedését.
2 → 8
A Kettesek, ha hosszasan megalázottnak, elutasítottnak és kihasználtnak érzik magukat, a neurotikus Nyolcasra kezdenek hasonlítani. Kialszik bennük a szeretetre való képesség, eluralkodhat rajtuk a szeretetüket „nem megfelelően viszonzó” emberek iránti gyűlölet és keserűség. Ez többnyire passzív-agresszív viselkedésben nyilvánul meg, de szélsőséges esetben akár erőszakos tettekben, féktelen szexualitásban is testet ölthet.
3 → 9
A széteső Hármasok élete üresnek és értelmetlennek tűnik, mert nem képesek fenntartani az önazonosságukat megteremtő látszatot – ugyanakkor arra sincs motivációjuk és erejük, hogy valódi énjükön munkálkodjanak. A Kilences stresszpontján a kétségbeesés örvényébe juthatnak, saját maguk ellen fordítva mindazt a gyűlöletet és ellenségeskedést, amit egyébként vetélytársaik felé tanúsítanának. Végletes esetben az öngyilkosság vagy a teljes lezüllés (függőségek kialakulása, anyagi elszegényedés) veszélye fenyegetheti őket.
4 → 2
A kimerült Négyes búskomor, zavarodott, elidegenedett, és kétségek gyötrik önmaga felől. Ha a végső pontra jut, megtörténhet, hogy feladja függetlenségét, és úgy próbálja megtalálni kapcsolatát a külvilággal, hogy „nélkülözhetetlenné” teszi magát. A Kettes karikatúrájához hasonlóan saját identitását másokba görcsösen kapaszkodva, az ő szeretetük és törődésük révén próbálja meg felépíteni.
5 → 7
A dezintegrált Ötös nihilista, autista és skizoid vonásokat vesz fel. Az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti kapcsolatát a világgal, és pusztán illuzórikus elmekonstrukciókban és irreális álomvilágában reked, amiben rendben lévőnek érezheti magát. Hogy tehermentesítse magát, egoistává válhat: az éretlen Heteshez hasonlóan különféle szórakozási és élvezeti módokat keres, elveszik öncélú cselekvésekben, érzéki élvezetekben keres vigaszt, vagy idétlen világfájdalomnak adja át magát.
6 → 3
A túlterhelt Hatos csőlátóan tekintélytisztelő és betegesen bizalmatlan. Mivel önértékelése gyenge, valamilyen nagyobb „hatalomtól” teszi függővé magát. A Hármas játszmái felé elmozdulva a hatos már nem figyel belső riasztócsengőjére: kész a hazugságra, árulásra, hűtlenségre – csak hogy a saját bőrét mentse. Ezen a ponton a mazochistákból szadisták lesznek, akik összesűrűsödött gyűlöletüket mások felé élik ki, és kisebbrendűségi érzéseiket a magasabbrendűség komplexusával kompenzálják.
7 → 1
A frusztrált Hetesek elfojtási mechanizmusa már nem működik, ezért felerősödik bennük a félelem, hogy valami fájdalmassal és sötéttel kerülnek érintkezésbe. Az elmozdulás az Egyes stresszpontja felé kísérlet lehet a saját érzésviláguk fölötti kontroll visszanyerésére. A Hetes „szivárgásmentes” ideológiai rendszert vehet át, amit aztán agresszíven védelmez. Ebben az állapotban képes mindent átkozni, ami az igényei szerinti „pozitív” világlátás útjában áll – jó példa erre a vallási intolerancia. Legrosszabb esetben az ilyen emberek arra is képesek, hogy mosolyogva és a „jó” nevében ártsanak másoknak.
8 → 5
A Nyolcas nyers energiája ellenséges és erőszakos. Az Ötös stresszpontján a nyolcas tépelődni, kételkedni és töprengeni kezd. Félelmek ébrednek benne főként azzal kapcsolatban, hogy elveszíti hatalmát. Ekkor első ízben él át mélyről fakadó tehetetlenséget, amit idáig sosem engedett meg magának. Bűntudat ébred benne korábbi erőszakossága miatt; elhatalmasodhat rajta a félelem, hogy bosszút állnak rajta ezek miatt. Az igazságosság iránti érzéke megláttatja vele saját igaztalan voltát – olyannyira, hogy végül agresszióját akár saját maga ellen is fordíthatja, öngyilkosságot elkövetve.
9 → 6
Megtörténhet, hogy a széteső Kilences a világgal való minden kapcsolatát elveszti. Élete annak jegyében telt, hogy elfojtsa a túl erős impulzusokat – most ez a védekezési mechanizmusa is összeomlik. Elborítja a világ összes félelme (Hatos hibája); irányulatlanságát nem tudja többé fenntartani. Elhatalmasodhat rajta a narkotikumok iránti hajlama, vagy a halál iránti vágyakozása; de az éretlen Hatoshoz hasonlóan mazochisztikus módon függővé is válhat más „tekintélyektől”, akik mintegy helyette élnek és döntenek; akiknek feladata az ő lelki békéjéről való gondoskodás.
Egymásért is születtünk!
A regressziós és integrációs pontjainkkal való szembesülés a szellemi fejlődés szempontjából jelentős segítséget nyújthat. Meg kell tanulnunk érzékenynek lenni az iránt, ami valóban épít és vigasztal bennünket – és az iránt is, ami rombolóan hat ránk. Ugyanakkor fontos óvatosnak lennünk, és elkerülnünk a szélsőségeket.
Ha „rávetem magam” az integrációs pontom energiáira, előfordulhat, hogy annak negatív aspektusait is magamra veszem. Ha ezzel párhuzamosan kerülöm a stresszpontom minőségeit, akkor megtörténhet, hogy a tudatalattimban gátlástalanul működni kezdenek annak pusztító energiái.
Embertársaink többnyire sokkal tisztábban látják hibáinkat, mint mi magunk – ez is az egyik oka annak, miért rendeltettünk mi, emberek szoros együttélésre. Ha egyedül vagyunk, könnyen beleringatjuk magunkat önnön tökéletességünk illúziójába. Környezetünk képes újra és újra visszaállítani minket saját valóságunk talajára.
Akkor szeretünk igazán, ha kölcsönös segítséggel vagyunk egymás iránt csapdáinkból való kiszabadulásunkban. Ez a segítség azonban csak akkor hatékony, ha az alapja a szeretet, és képes mellőzni a sértődékenységet.
Ha szükséged van egy elfogadó és támogató külső nézőpontra; valakire, aki segít haladni az utadon, várom a hívásodat.