Enneagram

Az enneagram egy ősi gyökerű személyiség-típustan. Az emberek viselkedése, modora, motivációi régóta foglalkoztatják a kutatókat – és valljuk be: azért minket magunkat is! 🙂 Emiatt alakultak ki a különféle

személyiségelméletek,

melyek modellezni próbálják az egyes emberek lelki alkatát, tulajdonságait, és előre vetíteni a személyiség és a viselkedés változásait. Különböző feltételek mellett minden ilyen modell megpróbálja számításba venni azt a tapasztalatot, hogy bár az emberek különbözőek, mégis mindig vannak, akik feltűnően hasonlítanak egymáshoz.

Térkép nagyítóval - az enneagram szimbóluma a megértés felé

Ezek a tipológiák térképhez hasonlíthatók, melyek célja, hogy megkönnyítsék az emberi karaktervonások és viselkedési formák birodalmának áttekintését. De ahogyan egy térkép tanulmányozása sohasem helyettesítheti a táj személyes megtapasztalását, így mindnek megvannak a maga erősségei, és gyenge pontjai. Egyik sem ölel át mindent, egyikük sem a lényeg maga.

Ismertebb tipológiák:

  • Asztrológia (keleti / nyugati 12 jegy)
  • Feng Shui személyiségmodell (taoizmus)
  • Hippokrates 4 alaptípusa (szangvinikus, melankolikus, kolerikus, flegmatikus)
  • Kretschmer 3 test-típusa (atletikus, piknikus, astheniás)
  • Riemann félelemtípusai (skizoid / depresszív / kényszeres / hisztérikus)
  • Jung összetett személyiségmodellje (extro-/ introvertált, érzékelő / intuitív, gondolkodó / érzelmes típusok kombinációi), mely később az MBTI személyiségmodell alapjául szolgál
  • Enneagramm

Minden elméletnek megvan az a hátránya, hogy szükségszerűen figyelmen kívül hagyja az egyén egyediségét, eredetiségét és különlegességét. Beláthatatlan veszéllyel jár, ha magunkat és másokat bármilyen „típusokba” akarjuk beskatulyázni.

Az emberi viselkedés törvényszerűségei feltárásának csak akkor van értelme, ha ehhez tekintetbe vesszük a változás és a determináltság kényszere alól való felszabadulás lehetőségét. Erre az enneagram nagyon is alkalmas.

Az enneagram rövid történeti áttekintése

Az enneagram igen régi személyiség-térkép. Bár feltehetően a kereszténység szülötte, kereszténység előtti forrásokból is táplálkozik. A legkorábbi írott dokumentum a sivatagi atyák korából, az isz. IV. századból maradt fenn.

Ekkoriban, a kereszténység államvallássá tételének idején a társadalomban szembetűnően alábbhagyott Krisztus követésének elszántsága. Krisztus egyszerű hitének, és az igazi megtérés vállalásának helyére egyre inkább a dogmatikus egyeduralomért, társadalmi kiváltságokért és a hatalomért folytatott harc lépett.
Emiatt számos, a kereszténységre komolyan törekvő ember vonult vissza a sivatagba, hogy kisebb közösségekben, vagy magányos remeteségben éljenek, és megtalálják szívük nyugalmát. Céljuk az volt, hogy szembesüljenek saját szenvedélyeikkel, melyek az Istennel és egymással való kapcsolatukat megnehezítik, és megtalálják az azokból való kivezető útjukat.

Felállították a 8 „bűnös szenvedély” listáját:

Big_Apple képe a Pixabay -en
  • Harag
  • Büszkeség (kevélység)
  • Dicsvágy
  • Irigység
  • Kapzsiság (fösvénység)
  • Falánkság (torkosság)
  • Élvetegség (bujaság)
  • Lustaság (restség)

Ezeket nevezték azoknak az “elterelő gondolatoknak”, melyek az Istenhez és a szív szenvedélymentes nyugalmához vezető utat zárják el. A kilencedik negatív gondolat, a Félelem valamivel később épült be a modellbe.

A sivatagi atyák misztikus – kontemplatív tudását az iszlám szufi szellemiség hordozta tovább. Ezeket a bölcseket a “hivatalos” iszlám hevesen támadta ugyan, az egyszerű nép mégis szentéletű emberekként tisztelte őket. Létezett náluk a lelki vezetés hagyománya, ami azt célozta, hogy segítségére legyen az embernek az Isten felé vezető úton. A mai enneagramm esszenciáját képező ősi bölcsesség szigorú, szóbeli tradíció formájában öröklődött mesterről–tanítványra az évszázadok során.

Az enneagram ma ismert formájának megalkotója Oscar Ichazo, aki Afganisztánban, szufi mesterektől tanulta a rendszert. Az 1970–es évek elején vitte a modellt az Egyesült Államokba, ahol többéves továbbfejlesztés, próbálkozás és teológiai vizsgálat után a jezsuita rend úgy döntött, hogy átveszi az enneagramot a szellemi vezetés eszközeként és a lelki gyakorlatok modelljeként.

Hogyan áll fel az enneagram rendszere?

Az általa definiált egyes típusok – vagyis: a személyek megfigyelésén alapul; és megállapításai az egyén viselkedési sémáján kívül semmi egyébhez nem kötődnek. Ebben a „tudományos” személyiségelméletekhez hasonlít.

Azonban az általa definiált 9 típus egymástól jól elkülönül, míg az egyéb pszichológiai modellek típusai legtöbbször kevertek, tiszta típus alig található. Az enneagram elmélete nem igényel pszichológiai ismereteket sem, és jól alkalmazható mind a hétköznapi életben, mind a pszichoterápiában.

Vagyis az enneagram:

  • kategóriáit az egyén viselkedésének megfigyelésével állítja fel
  • nem kötődik az egyénen kívülálló tényezőhöz (pl. születési időpont)
  • semmiféle módon nem határozza meg a típusok jövőben várható útját; tehát
  • nem determinál, csak diagnosztizál.
  • Ugyanakkor nem pusztán csak diagnosztizál, hanem kivezető utat is mutat – már annak, aki odafigyel.
  • Nem statikus, fix modell, mint a legtöbb tipológia: egy a változásra irányuló belső dinamikát is magában foglal. Meghívás a lelki–szellemi növekedésre; a változásról és a befelé fordulásról szól.
  • Emellett nem kizárólag az egyének számára mutat lehetséges kivezető utat önnön hibáikból, hanem megmutatja azt is, hogy én hogyan, mivel segíthetem a társaimat az ő saját útjukon előre – vagyis nagyszerű segítséget nyújt az egyének és csoportok lelkivezetésében is.
  • A különböző psychoterápiás szempontokkal éppúgy összeegyeztethető, mint a keresztény lelki vezetés hagyományával – ezért mintegy hidat képez a spiritualitás és a psychologia között

A fogalom és a szimbólum

A modell neve 2 görög szó összevonásából keletkezett: ENNEAS = kilences + GRAMMA = grafikai ábra. Vagyis az elnevezés jelentése: a 9 alapvető személyiség-típus ábrája.

Az enneagram grafikája.
Az enneagramm ábrája – Forrás: Google

Körrel szimbolizálják, melynek ívén 40 fokonként 9 pont helyezkedik el az óramutató járásával megegyező irányban, növekvő sorrendben. Legfelső / kiindulópontja a kilences. A 3 – 6 – 9 pontokat egyenlő oldalú háromszög köti össze, míg a 2 – 4 – 1 – 7 – 5 – 8 – (2) pontokat egy szabálytalan hatszögű csillag.

Az enneagram–pontok mindegyike egy bizonyos energia–állapotot jelöl. Az egyes állapotok között folyamatos átmenet van; az összekötő vonalak az adott energiapontok közötti dinamikára utalnak. A típusok között nincs „ugrás”, energiáik folyamatosan alakulnak át egymásba – így az egyes típusok a mellettük lévő két másik típus elemeit is tartalmazzák, egyensúlyteremtő jelleggel. (Pl. az 1 – hiperkritikus önteltségét a 2 szolgálatkészsége; munkamániáját a 9 lustasága ellensúlyozza.)

A modell egyes elemei

A fő személyiségtípusok meghatározásának kiindulópontját azok a zsákutcák képezik, amelyekbe azon próbálkozásaink során kerülünk, hogy megóvjuk életünket a külső és belső fenyegetésektől. Ezeket jelöljük 1 – 9 közötti számokkal.

3-3 fő típus egy–egy központ (has–szív–fej) fő csoportjába tartozik.

  • Has-központú típusok: 8 – 9 – 1
  • Szív központú típusok: 2 – 3 – 4
  • Fej központú típusok: 5 – 6 – 7

A rendszer meghatároz emellett úgynevezett altípusokat is, melyeket szexuális (has), szociális (szív) és létfenntartó (fej) altípusokként nevezünk meg. Ezek is minden egyes személynél egyediek, és függetlenek a fő típus központjától.

enneagram elmozdulások
Forrás: Google

Az egyes típusokat összekötő vonalak mentén jönnek létre az úgynevezett elmozdulások: az adott karakter érzelmileg negatív helyzetben saját stressz–, pozitív helyzetben saját vigaszpontjának személyiségjegyei irányában mozdul el. Ilyen esetben a szomszédos karakter pozitív és/vagy negatív tulajdonságai közül csak néhányat veszünk fel, annak a függvényében, hogy milyen szituációban és lelkiállapotban vagyunk.

A teljes képet tovább árnyalja a szárnyak jelenléte: a saját karakterponttal közvetlen szomszédos karakterek személyiségjegyei hatással lehetnek az egyén fő típusára. Ez szintén ideiglenes hatás, bár akár hosszabb ideig is jelen lehetnek az egyén személyiségében a szárny karaktervonásai.

A modell képes figyelembe venni az egyén személyiségének fejlettségi szintjét is: a 9 fő típuson belül megkülönböztetünk éretlen–hanyatló / normális–stagnáló / érett–fejlődő személyiséget.

Mindezekből jól látható, hogy az enneagram rendkívül összetett, és dinamikus rendszer, mely sokoldalúan modellezi az ember személyiségének összetettségét és változásait.

Az enneagram típusok kialakulásának folyamata

(Egészséges, átlagosnak nevezhető személyiségekre vonatkoztatva!)

Minden egyes gyermek különféle adottságokkal és gyengeségekkel születik a világra; valamint környezetének is megvannak a saját bevett normái.

A kisgyermek 4–6 éves kora körül felfedezi, hogy az önmagáról alkotott belső érzése (mi jó nekem) nincs szinkronban a környezetéből érkező visszajelzésekkel (mi jó másoknak). A gyermekkor 7. évére teljesen kialakul éntudata, ami önmaga és a világ különbözőségének eredményeként jön létre. A gyermek rájön arra, hogy a külvilág nem feltétel nélkül elfogadó az irányába.

A felnövekvő személy reagál a külvilágból érkező normákra. 14–20 éves korára kialakítja az élet nehézségeire adott válaszok módszerét. Eszményképeket vés magába („akkor vagyok jó, ha…”), elkerülési stratégiákat és védekezési mechanizmusokat dolgoz ki. Arra törekszik, hogy elfogadott, megértett, szeretett személy legyen, és erőfeszítései arra irányulnak, hogy elkerülje azokat a tényezőket, melyek ebben a törekvésében gátolják.

Elkerülési és védelmi módszereit ki–ki saját tehetségének, képességeinek megfelelően alakítja ki. Számára az általa kiépített viselkedésminta, szemszög a „természetes”; azonosul azzal, ami jól megy neki, és ragaszkodik hozzá. Ezek a viselkedési módok képezik énképének alapját – segítenek abban, hogy elhatárolja magát környezetétől. A fiatalság éveiben fel kell építeni és meg kell erősíteni az ént; engedni kell, hogy a természetesnek tűnő energia vezessen bennünket.

Az, hogy ki melyik típusba kerül, sok mindentől függ. A pszichológia mai állása szerint a két fő tényező: a szociális tanulás (környezet) és a genetika (adottságok). Azt, hogy melyik a dominánsabb, már évtizedek óta kutatják, de egyértelmű eredmény nem született.

OpenIcons képe a Pixabay -en.

Mindez kb. 30–40 éves korig zökkenőmentesen zajlik. Az egyén jól el tudja fogadtatni környezetével azt a szerepet, amelyben otthonosan érzi magát. Az idő múlásával azután ezek a módszereink fixálódnak. Így történik meg, hogy a személy jónak vélt, de alapvetően hibás viselkedési módba csontosodik bele.

Ezek azok a már említett zsákutcák, amelyekbe azon próbálkozásaink során kerülünk, hogy megóvjuk életünket a külső és belső fenyegetésektől.

Ám minél jobban azonosulunk kialakított viselkedésmódunkkal, amelyet otthonosnak érzünk, és akarjuk azt fenntartani, annál egyértelműbben megmutatkozik majd az érem másik oldala: valahogy már nem stimmel az egész. Ami eddig öröm volt, most üröm. Ez a szabadulás lehetőségével kecsegtet – ha van bátorságunk arra, hogy kritikus szemmel tekintsünk eddigi eredményeinkre.

A szabadulás nem jelenti a személyiségtípus megváltozását, de a típuson belül megindul a fejlődés az éretté válás felé: a személyiség olyan fához lesz hasonló, mely megtartja növekedése kezdetén meghatározott, jellegzetes alapszerkezetét, de virágba borul és bőségesen kiteljesedik sajátos szépségében, önmaga és mások javára.

Az enneagram használatának célja – vagyis mire jó ez nekem?

Kellő önkritikával magunkra vonatkoztatva hozzásegíthet a helyes önismeret megszerzéséhez, ami alapfeltétele a kiegyensúlyozott, “boldog” embertípus felé való növekedésnek. Ha felismerjük a típusunkat, az segít meglátni a hibáinkat; és így szembenézve velük, tudatos erőfeszítéssel túlléphetünk rajtuk.

Az enneagram felfogható statikus személyiségtipológiaként is, ami az egyének legfőbb motivációját mutatja be. Ebben az értelmezésében a segítségével másokat jobban megismerhetünk; ami alapja lehet a tőlünk nagyon különböző embertársunk jobb megértésének és türelmes elfogadásának.

Vagyis gyakorlati útmutatást ad a kimozdulás, a “gyógyulás” irányába. A változásoknak, a fejlődésnek megvan a maga dinamikája; és az enneagram képes megmutatni nekünk az út lépéseit. Segítségével meglepően pontos képet kaphatunk az egyes típusok problémakezelési megoldásairól éppúgy, mint a boldogság, vagy a stressz pillanatainak érzelmi ciklusairól is. A rendszer könyörtelen tükröt képes felmutatni tanulási sajátosságainkról. Célzottan mutat rá azokra a pontokra, ahol rendre megakadunk. Képes tehát megtanítani a változásra is.

Megmutatja, hogy egy-egy fázisból a dolgok miként lépnek tovább egy újabb lépcsőfokra. Mindegyik típusnak vannak csapdái, melyekbe az adott típushoz tartozók akaratlanul is beleesnek. Minden típusú ember egyéni bánásmódot igényel, ezért az enneagram nagy szolgálatot tehet a társas kapcsolatok építésekor is.

Tehát: az enneagram ESZKÖZ; egy megismerési modell; a lélek tükre, ami bármikor félretehető. Nem válasz, hanem útjelző, ami mutatja ugyan az utat, de ezen az úton járni azonban már nekünk magunknak kell.

A kérdés így hangzik:

Megvan–e a szabadságom arra, hogy más legyek, mint a magamról önmagam által kialakított szerep, kép? Vagy a poklon is inkább keresztülmennék, mintsem hogy feladjam a kialakított énképemet?