Magamról

Gulyásné Rita vagyok;

diplomás ápoló, szellemi-lelki life coach, okleveles gyógyító.

1972. tavaszán születtem; vagyis életutam felét valószínűleg bejártam.

14 éves koromban már tudtam, hogy az, amivel hivatásszerűen foglalkozni szeretnék, az emberek segítésével, gyógyításával, a külső és belső harmónia megteremtésével kapcsolatos. Emiatt választottam az ápolói pályát, ami az emberi test (és időnként a lélek) belső rendjével, egészségével foglalkozik. Egészségügyi szakközépiskolát, majd főiskolát végeztem. Hosszú éveken át nagyon szerettem és élveztem a munkámat diplomás ápolóként abban a háziorvosi praxisban, ahol több más munkahely után 2001-ben megállapodtam.

Kisiskolás koromtól keresztény (római katolikus) szellemben nevelkedtem; és azon szerencsések közé tartozom, akik elmondhatják: gyermek- és ifjúkoruk rengeteg csodás élményét és kalandját köszönhetik azoknak a hiteles és “jófej” papoknak, szerzeteseknek és lelkes felnőtt hívőknek, akik időt, energiát nem sajnálva igyekeztek számukra értékes programokat, időtöltést szervezni. A hétköznapjaimba is magammal vittem és próbáltam megélni a keresztény tanítást, és szeretettel szolgálni azokat, akiket a tudásommal képes voltam.

16 éven át segítettem betegeinket a gyógyulásuk útján – testi és lelki-szellemi síkon egyaránt. Sok pácienssel alakult ki személyesebb, meghittebb kapcsolatom – ami lehetővé tette a mély beszélgetéseket, a dolgok mélyére nézést, a lelki-szellemi segítségnyújtást is. Aztán ahogy teltek az évek, sok minden megváltozott az egészségügyi ellátásban. A “gyógyítás” egyre inkább a különböző, sokszor komoly mellékhatásokkal járó kemikáliák felírására korlátozódott; egyre kevesebb ellátóhelyen egyre túlterheltebb egészségügyi dolgozók végezték egyre gépiesebben, kiégetten a munkájukat.

2017. januárjában az általunk ellátandó személyek száma egy orvoskolléga nyugdíjba vonulásával közel a duplájára emelkedett; így a munkám leginkább kétségbeesett tűzoltáshoz vált hasonlóvá, ahol az egyes személyekre képtelenség volt minőségi időt fordítani. Minden nappal egyre fáradtabb és kedvetlenebb lettem; a munka már nem okozott örömet, sikerélményt. Robottá silányult – amit az aránytalanul megnövekedett adminisztrációs terhek tovább keserítettek. Végül már kizárólag a kötelességtudat tartott a munkahelyemen; de ez nem volt elég ahhoz, hogy megtarthassam a munkámat. Főnököm még az év vége előtt elbocsátott.

Keresni kezdtem, mi lenne az a tevékenység, ahol kamatoztatni tudnám az eddig megszerzett tudásomat és tapasztalataimat. MBTI személyiségtípusom ismeretében hamar rátaláltam a tanácsadói (avagy szép magyarsággal élve coaching) irányra; majd a képzési idő alatt mentorom révén megismerkedtem a gyógyító hivatással. Keresztény neveltetésem mellé Apukámtól – aki legkevésbé sem volt vallásos – nagy adag szellemi nyitottságot, érdeklődést, széles látókört kaptam örökül. Ez segített abban, hogy a keresztény fülnek szokatlanul hangzó úttal megbarátkozzam – és képessé és alkalmassá váljak végre VALÓBAN azt tenni, amire 14 éves korom óta vágytam: GYÓGYÍTANI. Büszke vagyok rá, hogy:

Képzésem végén Jézus seregének tagjává lettem. Küldetésem a kiengesztelődés szolgálata és a gyógyítás – és megesküdtem, hogy tudásomat kizárólag ennek szolgálatában és elérésére használom.

Ha Te is szeretnéd megtapasztalni a kiengesztelődés és a szeretet gyógyító erejét,

vedd fel velem a kapcsolatot!