Life és spirituális coaching a testi, lelki és szellemi EGÉSZségért

Kereszténység és gyógyítás

Ahogyan a bemutatkozásomban is olvashatod, római katolikus hitben nevelkedtem. Felmerülhet benned a kérdés: vajon számomra hogyan egyeztethető össze a kereszténység és a gyógyítás?

Kezdetek

Amikor egészségügyi tanulmányaimat folytattam, majd dolgozni kezdtem, ez egyszerűnek tűnt: Jézus maga is mindig irgalmas szeretettel fordult a szenvedők, betegek felé. Az Ő példája hatására, és egy kicsit Hozzá hasonlóan én is enyhíteni akartam az emberek fájdalmán, szenvedésén.

Ápolónő grafika.

Sok éven át örömmel dolgoztam ápolóként, abban a tudatban, hogy segítek az emberek egészségének helyreállításában; hogy munkámmal enyhíteni tudom a szenvedésüket, elviselhetőbbé tudom tenni betegségüket, gyorsabbá a gyógyulásukat. Az évek azonban jó szokásukhoz híven teltek-múltak, és rengeteg új, de kellemetlen tapasztalattal tettek gazdagabbá.

Mivel az egészségügyi ellátás biztosítása nem profittermelő ágazata a költségvetésnek, a kormányzatok elhanyagolták a terület kielégítő gondozását – emiatt annak minősége minden múló évvel egyre rosszabb lett. Ezzel párhuzamosan a vadkapitalizmus szellemisége elérte a gyógyító munkát végezni igyekvőket is: az orvostársadalmat behálózta és csaknem teljesen bekebelezte a gyógyszeripar. A középpontba az emberek egészségének helyreállítása helyére a betegségek tüneteinek gyógyszerek segítségével történő elnyomása került – illetve a fellépő mellékhatások további gyógyszerekkel való „megszüntetése”. A gyógyszer-lánc pedig gyakorlatilag a végtelenségig folytatható.

A gyógyszeripar termékei.

Kiábrándulás

Bár ez igen szomorú, mégis nyugodt biztonsággal ki merem jelenteni: a „modern nyugati orvostudománynak” már nem áll érdekében az egyén egészségének helyreállítása. Ha az emberek nagy tömege az ellátás következtében visszanyerné a testi egészségét, ez viszonylag gyorsan vezetne a gyógyszeripar bevételének – és ezzel párhuzamosan a világgazdaság GDP-jének jelentős csökkenéséhez.

Ezek a felismerések tüskeként fúródtak a lelkiismeretembe és folyamatosan megkérdőjelezték a mindennapi munkám hasznosságát, értékességét. Ápolóként és keresztényként egyaránt segíteni akartam a bajokon, nem a szőnyeg alá söpörni azokat különféle kémiai anyagok segítségével. Arról már nem is beszélve, hogy a gyógyszeripar bevételének fenntartása mögött valójában milyen érdekek is állnak…

Minden múló hónappal egyre rosszabbul éreztem magam a munkahelyemen – de még a bőrömben is, mert úgy éreztem: homokvárként, hazugságra épül mindaz, amit csinálok. Egyre inkább vágytam arra, hogy valódi enyhüléshez és gyógyuláshoz segítsem az embereket; változatlanul Jézus példáját követve, aki az egész embert (a testet ÉS a lelket egyaránt) tette egészségessé gyógyításaival.

Első találkozás a gyógyító imával

Áldás hófehér kőszoborba faragva.

Közel 25 évvel ezelőtt, egy katolikus közösségben történt. Ismerőseink között volt egy traumatológus orvos, aki az akkor még létező Mentőkórházban dolgozott. Magánemberként 5 gyermekes családapa, keresztényként aktívan szolgáló diakónus volt, így meghívtuk, hogy tartson nekünk egy hétvégén lelkigyakorlatot. A Karizmatikus Megújulás tagjaként ő beszélt nekünk először a gyógyító imáról.

A mintás falú üveglámpás játékos fényei bensőséges hangulatot árasztanak.

Elmondta, hogy ő maga mélyen hisz abban, hogy Isten az ember lelke mellett a megbetegedett testét is meg akarja és tudja gyógyítani; és abban is, hogy a gyógyító munka igazán Isten segítségével válik hatékonnyá. Baleseti sebészként legtöbbször sérültekkel találkozik, akik kisebb-nagyobb sebészi beavatkozásra szorultak gyógyulásukhoz. A kórházi közegben nem kezd el a beérkezőknek Istenről vagy imáról beszélni, de a műtétek megkezdése előtt áldást kér a kezeire, munkájára, majd mikor végzett, a megoperált területre teszi a kezét, és rövid fohászt mond a gyors gyógyulásért.

Saját tapasztalatai szerint mióta Isten gyógyító közreműködését is kéri munkájához, betegei gyorsabban gyógyulnak, kevesebb a fellépő szövődmény.

Kérésünkre segített abban hogy együtt is imádkozzunk egymásért ilyen módon. Ezek az imák mély, bensőséges légkört teremtettek közöttünk. Úgy éreztük, hogy imánkra közénk érkezik Jézus, és gyógyító szeretete körülvesz minket.

Ez a tapasztalatom sosem merült teljes feledésbe – bár hosszú évekre háttérbe szorult az életemben. A lelki gyógyítás felé vezető útkeresésem során a legnagyobb áttörést mégis addigi, jól „bejáratott” munkahelyem elvesztése okozta. Kiábrándultságom új területek felé indított. Tudtam, hogy sok betegség gyökere lelki eredetű, ezért szellemi-lelki életvezetési coach képzésbe kezdtem, hogy megtanuljam, hogyan segíthetek másokat a lelki okok felfedezésében.

A kereszténység és a gyógyítás kapcsolatának megismerése

2018 őszén eljutottam a karizmatikus megújulás egy lelkigyakorlatára (Szentlélek Szeminárium). Itt találtam rá egy amerikai domonkos szerzetes, Francis MacNutt „Gyógyítás (Healing)” című könyvére. Ugyan az eredeti mű Egyesült Államokbeli kiadásának dátuma 1988., Magyarországon tapasztalataim szerint még ma is újdonságnak, különlegesnek számít a mondanivalója, tartalma. Az első néhány fejezetben olvasottak azonnal megmagyarázták a gyógyítás szolgálata utáni vágyakozásomat.

Francis testvér szerint Jézus ma is gyógyítani akarja az emberek testi–lelki–szellemi betegségeit; ma is történnek gyógyulások Isten erejéből.

Isten válaszol az emberi bajokért mondott imára.

Jézus Krisztus ugyanakkora hatalmat adott apostolainak a gyógyításhoz, mint a tanításhoz.

A gyógyítás a keresztény élet természetes, rendszeres, szokásos következménye kellene, hogy legyen.

A gyógyulásért mondott ima olyan erőket hoz működésbe, amely több, mint amit a saját puszta emberségünk lehetővé tesz.

Ennek ellenére sok keresztényben van bizonyos ellenállás ezzel szemben; nehezen tudják elhinni, hogy ilyesmi egyáltalán létezik.

Ennek oka a régi egyházias felfogásban keresendő, mely a szenvedésekbe való belenyugvást hirdette, és a túlvilágon akart kárpótlást nyújtani.

Francis MacNutt: Gyógyítás (szemelvények)

A gyógyítás iránti hitetlenség okai

A gyógyítással szembeni hitetlenség Francis testvér szerint 5 előítéletből fakad, melyek különböző mértékben ugyan, de a legtöbb keresztényben megtalálhatók.

Image by James Chan from Pixabay
  1. „Őrjöngő” csodavárás elutasítása – a médiákban felbukkanó „csodadoktorok”, „távgyógyítók”, kuruzslók és sarlatánok tevékenysége negatív fényben tünteti fel a széles közönség előtt a gyógyító ima-szolgálatot is. Azonban néhány szélsőséges megnyilvánulás miatt hiba kritizálni a közbenjáró, gyógyulást kérő imát.
  2. „Betegségem Istentől küldött kereszt” – ez alapvető hitbeli tévedés, mely azt állítja, hogy a szenvedést Isten „küldi”.
    A valódi keresztény tanítás szerint a betegség a mi esendő emberi természetünk velejárója, amitől Jézus megváltani jött minket. Ő az evangéliumokban soha, sehol nem bátorítja a betegeket állapotuk elfogadására. Ellenkezőleg: mindenütt fellép a betegség ellen, mert a Sátán uralmának jelét látja benne, melyet megtörni érkezett.
  3. „A szentek művelnek csodákat, és én nem vagyok szent” – Ez álszent alázat!
    Saját méltatlanságunk tudata nem szabad, hogy visszatartson minket az imától. Isten annyira vágyik meggyógyítani gyermekeit, hogy nem köti magát rendkívüli egyéniségekhez. Jézus álláspontja egyértelmű és biztató: „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni…” Nem a szenteket – hanem a hívőket.
  4. „Nincs szükségünk jelekre, csodákra, mi hiszünk”
    Ez az elv abból a téves elképzelésből fakad, hogy Isten nem szeretetből akar meggyógyítani minket, hanem valamiféle „bizonyításként”. Protestáns körök ebből dogmát is csináltak – szerintük a csodák ideje lejárt. De vajon a betegségek meggyógyítása nem sokkal inkább Isten irgalmának kiáradása-e a betegekre?
  5. „Nincsenek csodák; s ha vannak, akkor is csak a valóság kifejezésének primitívebb formái”
    Lelkes mítosztalanítás, amely jámbor mesévé silányítja a bibliai történeteket, megkérdőjelezi, hogy Isten egyáltalán belenyúlhat-e a történelembe és a személyes életünkbe. Képviselői nem hisznek a kiszámíthatatlan Istenben, aki beleavatkozik a természet rendjébe.

A csapda

Isten ellenségének sötét képviselője.

Az Ellenség „átfogó értelmes érvelések gyűjteményére” cserélte Krisztus Örömhírét, és arra „biztat”, hogy fogadjuk el a szenvedést, ezt a rossz hírt.

Francis MacNutt: Gyógyítás

Érvelése valahogy így hangzik:

  • Isten általában nem akarja a gyógyulást. Az ő akarata a szenvedés, a jó keresztény megfelelő magatartása pedig az elfogadás és nem a gyógyulásért való ima. Isten keresztet küld, és kifejezetten neked csinálja azt. Ne vesd el, mert ez vezet az örök dicsőségre.
  • Ha Isten néha meg is gyógyít egy-egy beteget, azt biztosan nem a te imádra teszi. Te nem vagy elég jó, és egyáltalán nem vagy szent.
  • Ez az egész amúgy is túl érzelgős és csodaváró vallásosság – te ennél sokkal intelligensebb vagy.
  • Neked nincs szükséged jelekre és csodákra ahhoz, hogy higgyél; még ha másoknak kell is az ilyesmi.
  • A szenvedés különben is tökéletesebb, mint a gyógyulásért való ima – hát válaszd a tökéletesebb utat: a kereszt és a szenvedés magasztosabb útját.
  • A csodás gyógyulások ideje elmúlt. Ezek a tudományt megelőző időszakból maradtak hátra; olyan babonás ízük van. A kereszténységet meg kell tisztítani a természetfeletti elemektől, mert ezek irreálisak a szellemi fejlődés mai szintjén.

Ha tagadod Isten hatékony hatalmát, akkor kétségbe vonod szeretetét is. Azonban ha valóban kételkedsz abban, hogy Isten szeret, akkor teljesen mindegy, hogy hiszel-e Benne. Akkor tulajdonképpen nem is izgalmas kérdés, hogy van-e Isten.

Jézus azért jött, hogy két alapvető dolgot tegyen:

Jézus szeretettel vezet egy gyermeket Isten fénye és teljessége felé.
  • Szerető kapcsolatot teremtsen számunkra Istennel
  • Meggyógyítson és szabaddá tegyen minket minden negatív, beteges dologtól, hogy beléphessünk az életbe.

A gyógyítás egyszerűen a szabadításról / megváltásról szóló alapvető krisztusi Örömhír. Ennek gyakorlati alkalmazása a hit, hogy Isten valóban megszabadít minket minden személyes bűntől, érzelmi, és fizikai betegségtől.

Helytelen a felfogás, hogy csak az ősegyháznak szóló kezdeti adomány volt a gyógyítás. Ennek ma is folytatódnia kell, hiszen vannak betegeink. Amit Jézus tett, az maga az Örömhír. Szabadulást és gyógyulást hirdetett és adott – itt és most minden rossztól.

Azt hiszem, akkor értjük teljesen Jézus szabadító, gyógyító, megmentő küldetését, ha bármikor – akár ebben az életben is – elfogadjuk, hogy megszabadítson minden betegségtől, rendezetlenségtől.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük