A kiégés tüneteihez hasonló kimerültség 45 felett nem feltétlenül csak egyéni gyengeség vagy „magánügy”: a változó kori tünetek és a munkahelyi környezet együtt teheti hosszú távon fenntarthatatlanná a régi működést.
Bárki életében elérkezhet az az pillanat, amikor már nem egyszerűen elfárad a munkájától, hanem elkezd félni attól, hogy ezt így már nem tudja sokáig csinálni.
Nem egy-egy rossz napról van szó. Nem is csak egy nehezebb időszakról. Inkább arról a makacs és zavaró érzésről, hogy ami régen még „belefért”, azt most a tested, az idegrendszered és a figyelmed már egészen másképp viseli – vagy épp, hogy alig tudja elviselni.
Sokan ilyenkor azonnal magukat kezdik hibáztatni: – Talán gyengébb lettem. – Esetleg engem is utolért a kiégés? – Talán nem vagyok már elég terhelhető. Pedig 45 felett nem ritka, hogy a korábbi munkád azért kezd fenntarthatatlannak tűnni, mert nemcsak te változol, hanem láthatóvá válik az is, mennyire nem illeszkedik a munkakörnyezet a jelenlegi élethelyzetedhez.
A változó testi működésedre a munkád is másképp hat
A változó kor a munkahelyen is valóság – nem csupán otthoni, „női” vagy magánéleti ügy. A tested nem lesz kevésbé 45+ életkorú pusztán attól, hogy belépsz a munkahelyedre. Ebben az életszakaszban általában romlik az alvás minősége, hullámzóbb lesz a hangulatod. Nehezebb a koncentráció. Gyakoribb a kimerültség vagy a „brain fog”. Ráadásul ezek a következmények egészen biztosan veled tartanak a munkahelyedre is.
Emiatt nem feltétlenül az a fő kérdés, hogy „miért nem bírom úgy, mint régen?”, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire reális még ugyanazt a működést elvárni magadtól egy megváltozott testi-lelki állapotban?
Sok nő pontosan ettől ijed meg. Nem attól, hogy valami nehezebb lett, hanem attól, hogy a régi, fiatalabb önmagához próbálja mérni a jelenlegi, már középkorú teljesítőképességét. És ennek a teljesítőképességnek a bármi áron való hajszolása a biztos út a kiégés megtapasztalása felé.
A probléma nem kizárólag egyéni
Ez az egyik legfontosabb pont. A munkahelyi nehézségek egy része valóban kapcsolódhat a változó kor testi-lelki jelenségeihez. De a probléma másik része nagyon is környezeti.
Mert egészen más ugyanazt az időszakot megélni:
- magas stresszben,
- állandó időnyomás alatt,
- rugalmatlan munkaidőben,
- rossz szellőzésű vagy túl meleg térben,
- támogató vezető és/ vagy kollégák nélkül,
- stigmatizáló vagy az életkorod miatt kirekesztő légkörben,
- olyan közegben, ahol a női élethelyzeti változások egyszerűen nem vehetők komolyan.
mint egy mindezeket jól kezelni képes közegben. Egy rugalmatlan és az emberi tényezőket figyelmen kívül hagyó munkahelyen a fáradtság, a koncentrációs nehézség vagy a hangulati változékonyság nem csak hogy jelen van, hanem még jobban felerősíti a kimerültség érzésének kialakulását.
Nem minden esetben veled van a baj. Néha a környezeted az, amit már nem tudsz úgy elviselni, ahogy eddig.
Amikor már nem csak nehéz, hanem fenntarthatatlan
Sok nőben ilyenkor jelenik meg először komolyan a munkaidő-csökkentés, a kilépés, a váltás vagy akár a pályaelhagyás gondolata. És ezt sokan megijedve fogadják, mintha ez automatikusan kudarcot jelentene.
Pedig nem feltétlenül erről van szó.
Néha ez a gondolat nem elsősorban feladás – hanem egy nagyon fontos belső jelzés. Annak a felismerése, hogy a jelenlegi működés „túl sokba” kerül. Túl sok energiába, túl sok testi tartalékba, túl sok alvásba, túl sok mentális kapacitásba.
A valódi kérdés sokszor nem az, hogy „bírod-e még valahogy”, hanem az, hogy mi az, ami ezen a ponton még támogat téged – és mi az, ami már felőröl, pusztít?
Mi segíthet a mindennapokban?
Az első vagy optimális válasz nem minden esetben a munkahelyedről való radikális kilépés. Sokat számíthat, ha a munkaidő, a környezet vagy a működésmód egy kicsit jobban alkalmazkodik ahhoz, ahol most tartasz; és a munkahelyed nyitott a szükséges változtatások kapcsán. Illetve otthon is érdemes lehet felülvizsgálni a bevett szokásokat, működési módokat – hiszen a háztartás vezetése gyakorlatilag egy teljes „munkakör”.
Segíthet például:
- a rugalmasabb munkavégzés,
- az otthoni vagy hibrid munka lehetősége,
- gyakoribb rövid szünetek beiktatása,
- könnyebb, kényelmesebb munkaruha,
- jegyzetek, emlékeztetők, listák használata a koncentrációs nehézségek idején,
- az otthoni feladatok „újraosztása” a kiegyensúlyozottabb felelősség-megosztás érdekében
- és az is, ha nem titokban próbálod túlélni ezt az időszakot, hanem reálisabban nézel a terhelhetőségedre.
Ez nem kivételezés; hanem alkalmazkodás egy valós életállapothoz, ami segít a kimerültség elkerülésében.
A karrier-újratervezés nem feltétlenül visszalépés
Az életközép idején sokan kezdenek el azon gondolkodni, hogy a munkájuk még valóban illik-e ahhoz, akik most. Nem csak ahhoz, akik tíz vagy húsz éve voltak.
Talán nem is a hivatásoddal van baj, hanem annak megvalósítási formájával (pl. bármilyen szakemberként nem egy cég alkalmazottjaként akarsz tovább dolgozni, hanem magad szeretnéd megválogatni az ügyfeleidet). Lehet, hogy nem a munkától akarsz elszakadni, hanem attól a módtól, ahogyan most végzed azt. Valószínűleg nem „gyengébb” lettél, hanem egyszerűen világosabb lett, milyen áron tudod csak fenntartani a jelenlegi működést.
Az újratervezés nem feltétlenül kell, hogy drámai fordulatot jelentsen: lehet fokozatos korrekció is. Több pihenő, jobb ritmus, más keretek, emberibb terhelés kialakítása.
Mit tehetsz a kimerülés vagy kiégés ellen?
Talán ebben a pillanatban nem is az a legfontosabb, hogy azonnal eldöntsd: maradsz-e a jelenlegi munkahelyeden, vagy váltasz. Hanem az, hogy elkezdd tisztábban látni, mi történik veled, amíg dolgozol.
Figyeld meg például:
- mikor vagy a leginkább kimerült – és ilyenkor mire vágysz leginkább
- mely helyzetekben romlik a koncentrációd – és mi az, ami segít fókuszálni
- mi növeli a stresszt a testedben – és mi az, ami megnyugtat, ellazít
- mi segíti a jobb működésedet,
- és mikor érzed azt, hogy a jelen helyzeted már nemcsak nehéz, hanem hosszú távon fenntarthatatlan.
Önmagad megfigyelése az első lépés ahhoz, hogy ne csak túlélni próbáld a munkát, hanem megértsd, mire lenne most valójában szükséged.
A megfigyeléseid fényében pedig el tudsz kezdeni megoldásokat találni. Személyre szabottan Téged támogató dolgokat beépíteni az életedbe, amik a Te életminőségedet javítják – és ezáltal a környezetedre is pozitív hatást gyakorolnak.
Röviden összefoglalva
- 45 felett a munkahelyi nehézségek, a kiégés érzése nem csak „magánügy”, hanem valós élet-szakaszbeli tapasztalás.
- A kimerültség, brain fog, hangulati változékonyság és rosszabb terhelhetőség otthon és a munkában egyaránt megjelennek.
- A probléma nem kizárólag az egyéni, hanem a munkahelyi környezethez is kapcsolódik.
- A rugalmasabb munkavégzés, a klf. feladatok optimalizált megosztása, a hűvösebb környezet, szünetek beiktatása és más praktikus kapaszkodók sokat segíthetnek a jól-lét kialakításában.
- A váltás vagy újratervezés iránti vágy nem mindig feladás, hanem annak felismerése, hogy a feladataidnak jobban kell illeszkednie a jelenlegi életszakaszodhoz.
Gyakori kérdések
Normális, hogy 45 felett nehezebben bírom a munkát?
Igen. Sok nő tapasztalja, hogy ebben az életszakaszban a kimerültség, az alvásminőség romlása, a koncentrációs nehézségek vagy a hangulati változások a munkájában is érezhetőbbé válnak.
Honnan tudom, hogy „csak” a változókori gyorsabb kifáradás vagy a kiégés szakaszában vagyok épp?
Nem mindig lehet egyértelműen szétválasztani őket; ráadásul össze is adódhatnak. Fontos megfigyelni, milyen testi, lelki és munkahelyi tényezők vannak egyszerre jelen nálad. Ha bizonytalan vagy, de főként ha a panaszaid jelentősen gátolják a munkavégző képességedet, mindenképp fordulj szakemberhez az elkülönítés érdekében.
Szégyen-e munkaidő-csökkentésen vagy munkahely-váltáson gondolkodni?
Nem. Ez legtöbbször nem gyengeség, hanem annak felismerése, hogy a jelenlegi működés fenntartása már túl nagy árat követel tőled. Ha nem lépsz kellő időben, akár a testi egészséged is károsodhat emiatt.
Mit tehetek, ha a munkahelyem nem támogató?
Első lépésként érdemes tisztábban látni, pontosan mi terhel túl, mi ront a működéseden, és milyen apróbb változtatások segítenének leginkább. Ha ezeket alkalmazva vagy kommunikálva sem javul a helyzet, érdemes elgondolkodni erőteljesebb változtatáson.
Mikor lesz a munka már nemcsak nehéz, hanem fenntarthatatlan?
Amikor tartósan azt érzed, hogy a munkád több energiát visz el, mint amennyit hosszabb távon testi-lelki értelemben biztonságosan vissza tudsz tölteni. Ebben az esetben önmagad védelme érdekében mielőbb lépned kell.