A kiegyensúlyozott, egészséges életvitel kialakításához minden ember életében jelentős szerepet kap a kifelé, mások támogatására irányuló tevékenység. A szeretet-szolgálat az egész világon közismert fogalom és elismert tevékenység. A föld nem keresztény világnézetű területein éppúgy javasolják a lelki-szellemi mesterek tanítványaiknak, ahogyan azt Jézus is tette követőinek.
A szeretet – szolgálat gyökerei
A korai keresztény közösségekben a tanítványok – Jézus kérésének engedelmeskedve – természetes életformájuknak tekintették az intenzív összetartást, egymásra figyelést, kölcsönös segítségnyújtást. Olyannyira, hogy az addigra meglehetősen erkölcstelenné vált római társadalomban valóban erről voltak felismerhetők. Korabeli írásos emlékek tanúsága szerint a nem keresztények, akik látták az életüket, így „mutogattak” rájuk: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”
Egyensúly-vesztés
Később, a kereszténység „államosítása” (államvallássá tétele) után Európában az évszázadok alatt valahogyan új értelmezést nyert a jézusi tanítás. Túlzó hangsúly került (többek között) a mások felé irányuló szeretetre és szolgálatra; és valahogyan negatív megvilágításba került az önmagunkkal való törődés, a saját testi-lelki egészségünk fenntartása.
Vitathatatlan tény, hogy jelen pillanatban is számtalan ember és népcsoport szenved szükséget akár kis hazánkban, akár a világ bármely más területén. Nagy szükség van olyan emberekre, akik saját anyagi és/vagy egyéni érdekeiket félretéve készek és képesek szeretettel segíteni a mély-szegénységben élőknek, szenvedélybetegeknek, fogyatékosoknak, a háború vagy természeti katasztrófák áldozatainak, az éhezőknek, a betegeknek – és a listát még nagyon sokáig folytathatnám. Azonban nem mindegy az, hogy hogyan történik mindez.
Gyökössy Endre református pasztorálpszichológus írásaiban sokszor számol be saját lelkigondozói tapasztalatairól. Számtalan könyvében visszatérő motívum az egyensúlyát vesztett keresztény, aki otthonát, családtagjait és önmagát elhanyagolva akarja megmutatni a világnak Isten gondviselő szeretetét. Azonban az ilyen, egyensúlyát vesztett alapokra helyezett szolgálat előbb-utóbb csömörhöz, kiégéshez, testi vagy lelki megbetegedéshez vezet a „szolgáló” személy életében; valamit a legtöbb esetben botránkozást vált ki azokból, akik elszenvedői, vagy tanúi az ilyen „szolgálatnak”.
Az egyházak tanítása – és tanítói – még ma is mintegy megfeledkezni látszanak arról a tényről, hogy Jézus sosem kérte: szeresd JOBBAN felebarátodat, mint önmagadat. Szavai szerint: Szeresd felebarátodat MINT önmagadat! Éppen annyira, éppen úgy. Nem jobban – és nem is kevésbé.
Vedd fel az élet ritmusát!
Jézus életében teljes és tökéletes egyensúlyban, harmóniában volt a befelé, önmaga felé – és a kifelé, a másik ember felé fordulás mértéke. Időről-időre teljesen befelé fordulva csak az Atyával volt kapcsolatban; a hegytetőn, a pusztában végzett imákban. Majd az ott kapott erőket áramoltatta tovább az emberek felé. Életének RITMUSA volt ez az Isten és emberek közötti lüktetés.
Tanuljuk Tőle, hogyan találhatjuk meg az életben az egészséges egyensúlyt: aki tenni akar, annak időnként tudni kell csendben lenni; belépni az Isten jelenlétének csendjébe. Ebben a csendben kapok ahhoz erőt és bölcsességet, hogy ne legyek önző, tudjak tenni másokért – de ne is váljak „önfeláldozó mártírrá”. Szeretetem, és az abból fakadó szolgálatom akkor lesz életteli, hasznos és eredményes, ha mögötte a csöndben való töltekezés ereje áll.
Valaki egyszer megkérdezte Teréz anyától, hogy honnan merítik az erőt a mindennapos munkához, amit társaival az utcán végeznek. Azt válaszolta, hogy a munkájuk kezdése előtt egy órán át csendben töltött imádságból. A következő kérdés az volt, hogy nem lenne-e hasznosabb, ha ezt az órát inkább még több munkára fordítanák. Erre így válaszolt: ahhoz, hogy még több emberen segítsünk, előtte még többet kell imádkoznunk!
Íme, az igaz tanítvány, aki Mestere példáját követi, és nem csak a szavait!
Rehabilitáljuk a meditációt –
mert Istennel kapcsol össze minket! Tanuljunk a keresztény meditáció mestereitől: Loyolai Szent Ignác, Luther és Kálvin még rendszeresen meditáltak. Engedték, hogy a Bibliában olvasott szavak szóljanak hozzájuk, kérdezzék, tanítsák őket.
Ne hagyj veszni egy nagyszerű módszert, eszközt, ami saját életed minőségére éppúgy pozitívan hat, mint a mások felé irányuló szolgálatodra! Ne ijedj meg a szóhoz kapcsolódó negatív asszociációktól! Inkább keresd meg azokat a tiszta forrásokat, ahol újra-tanulhatod a csendbe vezető imát.
Ha szeretnéd, szívesen segítelek ebben.
- Ha keresztényként tiszta forrásból származó csend-imát, szemlélődést keresel
- Ha nem keresztényként szeretnél tiszta kapcsolódási módszert megtanulni
- Ha Istenkapcsolatodat szeretnéd mélyebbé, személyesebbé, élőbbé tenni
- és erre kész vagy naponta fél-egy órát rászánni