Gyógyító szeretet Légy egészséges és boldog!
Légy egészséges és boldog!

Egyensúly-teremtés

Az élet talán egyik legnagyobb kihívása, és ugyanakkor legnehezebb feladata az egyensúly-teremtés. Korábban írtam már arról, hogy én magam is milyen sokáig kerestem, és hogyan találtam rá a lelkem békéjére.

Ebben a bejegyzésben Gyökössy Bandi bácsi “Közösségben és kapcsolatban” című írására és a saját tapasztalataimra alapozva röviden összegyűjtöm, hogy mi mindent tehetsz önmagadért, saját belső és külső harmóniád megteremtéséért.

1. Belső egyensúly-teremtés: Kapcsolódj önmagadhoz!

Igen, ezt a Mátrix-ban láttad…
  • Ismerd meg önmagad! A 21. században remek lehetőségeink vannak arra, hogy minél előbb feltérképezzük: milyenek is vagyunk valójában. Még csak a fotelből sem kell felállnunk hozzá!… Én két típustant találok a legjobban felhasználhatónak. Az egyik az enneagram, melynek tesztjét nálam is megtalálod. A másik az MBTI személyiségteszt. Mindkettő sok segítséget nyújt önmagad mélyebb megismeréséhez és megértéséhez; utóbbi különösen akkor, ha értesz angolul. Segítenek abban is, hogy könnyebben kapcsolódj a többiekhez. (Mindkét típustan részletes ismertetését tervezem; kérlek légy türelmes hozzám, amíg elkészülök velük.  )
  • Fogadd el önmagad! Mindenkinek vannak erős és gyenge oldalai – nekem is, neked is, de még a szuperhősöknek is… csak ezt szeretjük nem észrevenni.  Minden jó tulajdonságnak van valamilyen fonákja – és minden rossz tulajdonságot lehet jóra is használni, ha tisztában vagyok vele. Ezt elfogadni valóban nehéz feladat, de hogyan lelsz úgy békét, ha nem barátkozol össze önmagaddal? Hiszen folyton össze vagy zárva azzal, akit utálsz!…
  • Szeresd önmagad! Testi és lelki adottságaidat egyformán. Talán saját tulajdonságaid nem egyeznek azzal, amiket kívánatosaknak tartasz. Biztosan van valami okod rá, hogy másmilyen szeretnél lenni. Azonban sosem lesz békességed, ha folyton küzdesz önmagaddal… Szeresd magadat (is) annyira, hogy megbocsátod magadnak a saját “tökéletlenségedet”– ami persze nem azt jelenti, hogy ne igyekezz fejleszteni a gyengébbik oldalaidat.  Csak fogadd el, hogy most ennyi megy – talán a holnap jobban sikerül.
  • Törődj magaddal! Ápold, gondozd magad. Ahogyan pl. a gyermekeddel tennéd – vagy szeretnéd tenni. Testednek és lelkednek egyaránt szüksége van táplálékra, edzésre, tisztálkodásra és pihenésre is. Ne vond meg tőlük egyiket sem – de ne is vidd túlzásba egyiket sem. A gondos tervezés mindkettőben segítségedre lehet.

Ha nem tanulsz meg egészségesen, kiegyensúlyozottan kapcsolódni saját magadhoz, akkor aligha tudsz majd egészséges kapcsolatban lenni környezeteddel.

2. Külső egyensúly-teremtés: Kapcsolódj a környezetedhez!

Legyenek “offline” emberi, baráti kapcsolataid; annyi és olyan, ami számodra kellemes. Ez személyiségedtől függően lehet kisebb vagy nagyobb társaság – nem ez a lényeg. A fontos az, hogy ezek a kapcsolatok kölcsönösen hozzátegyenek valami pluszt, jót, értéket mindkét fél életéhez, éltetőek, táplálóak legyenek.

Ebben is fontos az egyensúly keresése. Ha kapcsolataid fókusza túlzottan eltolódik önmagad felé, nárcisztikus jellegű személyiséggé válsz; ha kizárólag másokra figyelsz a kapcsolataidban, mártír lesz belőled.

Az teljesen normális, ha egy nap a barátod vigaszra szorul, amit megadsz neki – mert lehet, hogy egy hét múlva neked lesz az ő támogatására szükséged. De az semmiképp nem egészséges, ha egy kapcsolatba csak beleraksz – mint ahogyan az sem, ha kizárólag kiveszel belőle. Az első esetben javaslom, hogy vagy változtass a kapcsolat jellegén, vagy szabadulj meg tőle – mielőtt teljesen kimerülsz. A második esetben pedig készülj fel rá, hogy várhatóan előbb-utóbb TŐLED fog mindenki megszabadulni… 

megbocsátás képességére emberi kapcsolataidban is szükséged lesz. Minél inkább képes vagy megbocsátani, és elfogadni a másikat a hibáival együtt (ahogyan azt magaddal is teszed), annál kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb kapcsolatokat fogsz tudni kialakítani.

Emellett kérlek, vigyázz a természeti környezetünkre is. Mert az nem csak a tiéd! Az többek között a most apró gyerekeké is. Tudod, szeretném, ha jobb állapotban kapnák meg, mint amilyenben most van. 

Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

A természettel, a bioszférával való kapcsolatunk az egyik kihagyhatatlan, kiemelhetetlen része az egészséges életet biztosító, többdimenziós kapcsolódásunknak. Ha sokáig késlekedünk ennek megtanulásával, nem lesz mit tanulnunk – sőt nem lesz tanuló sem; csak egy saját szennyébe fulladt, élettelen bolygó az Univerzumban.

Gyökössy Endre: Élet-ápolás

3. Lelki egyensúly-teremtés: Kapcsolódj a transzcendens valósághoz!

  • Meditálj.
  • Imádkozz.
  • Vagy egyszerűen csak LÉGY CSÖNDBEN… úgy értem TELJESEN csöndben. Ne legyen zene bedugva a füledbe, ne szóljon a TV vagy a YouTube a háttérben.

Sikerül?

Figyelem – kihívás következik!

Csak rajtad áll, vállalod-e. Még csak beszámolnod sem kell róla senkinek. NEM KELL megcsinálnod. De ha vállalod, légy magadhoz becsületes. Hiszen ez az egész Rólad, és a Te egyensúlyodról szól, nem igaz?

Most kapcsold ki a különféle zajládákat, mint TV, rádió, médialejátszó, játékkonzol. Kapcsold ki az összes kütyüket is, mint mobiltelefon, számítógép, laptop, tablet, nemt’omén-mivanmég-manapság. Tedd le a tálcára ezt az oldalt is, miután elolvastad, mi a feladat, amit kérek tőled. Az instrukciók a kép tetejéig tartanak. Ha meg tudod tenni, ne olvass tovább. Fogj egy mechanikus konyhai időzítőt, állítsd be 5 percre, keresd meg a lakás legcsöndesebb pontját, zárd magadra az ajtót, és ülj ott le egyedül. Csak figyeld meg magadat: hogy vagy jelen ebben a helyzetben?

5 perc!

Csak 5 percig figyelj saját lényedre befelé és onnan tovább “fölfelé” – külső inger nélkül. Csak addig, amíg nem csörög az időzítő.

Sikerült? Háromszoros HURRÁ!  Gratulálok. Holnap legyen 10 perc!… 

Vagy furán érezted magad? Szorongtál? Nem tudtál magaddal mit kezdeni? Feszengtél, és matattál valamivel? Nem tudtál nyugodtan megülni a fenekeden, mert eszedbe jutott ezerféle “rendkívül fontos” dolog, amit most azonnal el kell intézni? Nem, igazából NEM KELL. És nem, nem rendkívül fontos. Ha az lett volna, valószínűleg már rég elrendezted volna…

Nem sikerült? Ne keseredj el! Nem (csak) te vagy a felelős emiatt.

Egy kis neuropszichológia

Az emberi idegrendszer évmilliók alatt fejlődött odáig, ahol ma tartunk. Évszázadokon át ahhoz szokott, hogy mondjuk egy óra alatt egy egységnyi információt kell feldolgoznia. És bár mondjuk a római korhoz képest az 1800-as évek végére már mondjuk öt egységnyi információ gyűlt össze az egy óra alatt, az egy személyt érő külső ingerek mennyisége soha nem nőtt olyan sebességgel, hogy azt az idegrendszer biológiai fejlődése ne lett volna képes követni.

Egészen a múlt század közepéig, amikor olyan mértékben felgyorsult a technológiai fejlődés üteme, hogy azt a biológiai fejlődés már nem képes követni. A számítógépek korában gyakorlatilag az egész világ csaknem minden információja billentyűzet-közelben van. Egyetlen óra alatt képesek vagyunk akár ezer egységnyi információhoz hozzájutni.
Azonban lassú, biológiai fejlődési ütemmel haladó idegrendszerünk számára ez túl sok inger. Egy ideig vonzó és örömteli számára az új és új adag érdekesség, mert sajátos biokémiai folyamatok indulnak el az idegrendszerben. Agyunk olyan drogokat (endorfin) szabadít fel, melyeket a szervezetünk állít elő – és amiknek a felszabadulása egy tanulásra ösztönző biológiai folyamat része.

Azonban mint minden egyéb drog, ez is veszít a hatásából, ha túl sokat használják. És itt indul el az ördögi kör: a jó érzéshez egyre több kell – és több – és több… Végül már tényleg nem marad más, mint egy, a képernyőre üveges tekintettel meredő, de annak információit felfogni, feldolgozni nem képes biológiai egyed. És ami még rosszabb: ha hirtelen megvonják tőle az ingerek forrását, elvonási tüneteket kezd tapasztalni.

Láttál már kétévest, aki teljesen elmerülten játszik valamelyik szülője telefonjával? Oké. És azt láttad már, mi történik, ha megszólal a telefon, és anyuci vagy apuci elveszi tőle, hogy fogadja a hívást? Nem? Elmondom.

Szép, szabályos hisztériás nagyrohamot kap; úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Egyetlen könnycsepp kicsordulása nélkül ordít, toporzékol, csapkod, veri magát a földhöz vagy bármi egyéb szilárd objektumhoz – mindaddig, amíg a készüléket vissza nem kapja. Mint egy adagjától megfosztott drogos

Miközben ifjú szüleiben fel sem merül a leghalványabb gyanú sem annak vonatkozásában, hogy függő személyiséggé tették alig két éves szemük fényét. Durvának érzed a megfogalmazást? Pedig sajnos ez ma már tudományosan igazolt tény.

Szóval:

Ha az egyensúlyod keresed, húzd ki a dugót!

Mint mindent ezen a világon, az elcsöndesedést, a befelé és “fölfelé” figyelést is meg lehet tanulni, meg lehet szokni – mi több, meg lehet szeretni. De mint minden nagyszerű képesség és teljesítmény ezen a világon, ez is rengeteg erőfeszítést, energia-befektetést és gyakorlást kíván. Hogy ez nehéz? Igen. De ki ígérte, hogy könnyű lesz?… Gondolod, hogy az olimpikon csak holmi lazulós gyakorlásra jár amíg az olimpiára készül?

Lélektani igazság az is, hogy a fejlődés minden esetben küzdelmes – és küzdelmek nélkül nincs fejlődés. Hányszor esik-kel egy járni tanuló kisgyerek? Hány púp és kék folt van rajta? Mégsem adja fel, mert járni akar. Ha lelki egyensúlyra, kiegyensúlyozottabb életre vágysz, neked is kitartóan kell gyakorolnod azt, hogyan függetlenítsd magad a külvilág ingereitől, és hogyan figyelj befelé – önmagadra; fölfelé – a transzcendens valóságra.

A fenti “kihívás” mindennapos gyakorlása sokat segíthet ebben. Ha az 5 perc már könnyű, emeld az időt – mindig csak +5 perccel. Ha sok a gondolat a fejedben, engedd, hadd kavarogjon. Csak legyél jelen – ne küzdj semmi ellen. Figyelheted a légzésedet, a külvilág, vagy a szoba neszeit; nézheted egy mécses lángját. Ha tudsz, imádkozhatsz – akár a saját szavaiddal, szabadon. Kitartó gyakorlás után “elmúlik” a cselekvési kényszer, és elcsendesedik a belső világod is. És ez a belső csend, béke és nyugalom lesz az egyensúly-teremtés alapja.

Hogy kinek van minderre ideje?

Lássuk csak… Mennyi időt is töltesz el egy nap a számítógéped / telefonod / tableted előtt, miközben némiképp üveges tekintettel, irigykedve bámulod az úgynevezett “közösségi média” oldalakon mások tökéletesre hazudott látszat-életét?

Mennyi időt töltesz a munkatársaid vagy ismerőseid társaságában, folyvást panaszkodva valami miatt – vagy épp az ő panaszáradatukat hallgatva?

Mennyi időt töltesz a mindenféle plázákban céltalanul kóvályogva, vagy a kirakatok előtt sóvárogva?

OK, OK, nem piszkállak tovább. De ha valóban, igazán szeretnél egyensúlyba kerülni, akkor a mérleg másik serpenyőjébe is raknod kell valamit. A lényegünk a láthatatlan, a transzcendens világhoz tartozik. Ha a fizikai világ kapcsolataira szánunk időt és energiát, akkor szánjunk épp annyit a lelkünk, a szellemiségünk számára szükséges, természetfeletti kapcsolat ápolására is. Végtére is így fair, nem? Így valósul meg az életedben az egyensúly-teremtés.

Ha úgy érzed, mindez egyedül nem sikerül, szívesen segítelek a törekvésedben.

  • Ha nem találod az egyensúlyt az életedben
  • Saját személyiségedet és annak működését szeretnéd mélyebben megismerni
  • Gondjaid intenzívebb, gyorsabb rendeződésére vágysz
  • Istenkapcsolatodat szeretnéd mélyíteni,
  • és kész vagy ezért az olimpikonokhoz hasonlóan kitartóan “edzeni”

szeretettel várom a hívásodat!